Emlékszem, amikor kisebb voltam, gyakran meglátogattuk a nagypapámat, aki vidéken lakik. Ma már anyukámék nélkülem mennek, én ritkábban tartok velük az egyetem és a munka miatt, sőt az is közrejátszik, hogy sokat vagyok külföldön.

Emlékszem, amikor korán reggel mindig felkeltem, és mire felöltöztem, nagypapa már a kis tábortüzünket készítette, ahol a reggeli virslit megsütöttük közösen. Kicsiként válogatós voltam, nem szerettem a magyaros ételeket, mint a kolbász, szalonna, zsíros kenyér és a társaik, de a tűznél megsütött virsli, amit nagypapával csináltunk, az nagy kedvenc volt. Néha anyukámnak is felhozom ezt a témát, mikor elcsodálkozik minden alkalommal, mennyit változtam és, hogy mennyi mindent szeretek már, amit kicsiként nagyon utáltam. Ilyenkor nagyokat nevetünk, és elképzeljük, milyen lenne, ha a társasház udvarában tábortüzet csinálnánk és nekiállnánk sütögetni, csak a nosztalgia kedvéért. Mindig magam előtt látom ilyenkor ezt a jelenetet, főleg, ahogy az idős nénik az emeletről kiabálnak, hogy „Tűz van, tűz van!”.

Úgy érzem, hogy én valamiért nem tudnék vidéken lakni. A falu számomra egy idő után nagyon unalmassá válik, és nem látom benne a lehetőséget, hogy valaha is a véleményem erről változna. Egy ideig jó, mert nyugalom van ott, nincs akkora hangzavar, mint a városban és az embernek ebben a nyugalomban kicsit kiszellőzik a feje. De utána már unatkoznék, éppen ezért maradok inkább annál az életmódnál, amit most folytatok: továbbra is a városban fogok lakni, és ha esetleg már kicsit kimerülök, akkor 1-2 napra elmegyek vidékre kikapcsolódni és pihenni.

Nem is tudom elképzelni magamat, hogy minden napomat a faluban töltsem, az állatokat terelgessem és kapáljak a kertben. Valahogy ez nem nekem való. Bár, most ahogy belegondolok, elég viccesen néznék ki. Magamra sem ismernék, sőt, szerintem senki nem hinne nekem, ha egyszer bejelenteném, hogy vidékre költözöm. Hiányozna a pörgés, a munkahelyem, vagy az, hogy ha gondolok egyet, akkor beülök valahova a barátaimmal beszélgetni. Vidéken maximum a sarki kocsmába tudnék beülni, azon kívül máshova nem nagyon. Nem is lenne, hova.

Bár elfogadnék egy faházikót egy erdő közepén! De jó is lenne!