Az ember az élete során rengeteget változik, alakul, formálódik. Az évek során gyakran rájövünk arra, hogy amit egykor saját filozófiánknak, elképzelésünknek, életvitelünknek vallottunk, az szembemegy a későbbi felismerésünkkel, és ezért igyekszünk mindent úgy alakítani, változtatni, hogy az a lehető legjobban passzoljon az idősebb önmagunk elképzeléséhez. Sokáig úgy gondoltam, hogy a változás nem jó dolog, mindig ugyanolyan akartam maradni, mint amilyen voltam hosszú éveken át, a tinédzser koromtól egészen a fiatal felnőttkoromig, míg végre beláttam, hogy a változás nem feltétlenül jelent rosszat, főleg az én esetemben.

Igazából azért is volt valamelyest könnyű dolgom, mert ezt nem egyedül kellett végig csinálni. Úgy értem, persze mindenki végig megy egyfajta változáson, de van, aki kisebbeken, van aki nagyobbakon, van aki jó irányba, és olyan is akad, aki rossz irányba halad. Én úgy érzem, sokkal jobb emberré váltam, mint aki egykor voltam, vagy akartam lenni. És van egy nagyon kedves barátom, akivel ugyan évekkel ezelőtt megszakadt a kapcsolat, de valahogy ismételten összekerültünk, és megint csak ugyanabban az életszakaszban találtunk egymásra.

Korábban egy hagyományőrző társaságon keresztül ismertük meg egymást, ugyanis mind a ketten imádjuk a középkort, a középkori fegyvereket és ezért beszálltunk ebbe  a lovagrendbe, ahol megtanultunk különféle középkori fegyverekkel harcolni. Viszonylag könnyen megtaláltuk a közös hangot, mert a harcművészeteken kívül a zenei ízlés és a motorozás iránti kötődésünk is közös volt. a lovagrendből aztán először én szálltam ki, majd a költözések miatt földrajzilag is egyre távolabb kerültünk egymástól, így végül néhány hónappal később teljesen megszűnt a kapcsolat kettőnk közt

Azóta az én oldalamról sok minden változott, bevallom töredelmesen, hogy évek óta eszembe sem jutott a srác, még annyira sem, hogy az azóta indult közösségi oldalakon ismerősnek jelöljem, ami valahol szomorú, de igaz, így nincs mit tenni ezzel. Néhány hónappal ezelőtt, amikor éppen a közeli motoros boltban kutattam a páromnak szülinapi ajándék után, valaki megkocogtatta a vállam, és rég nem hallott, ismerős hang mormogását hallatta. Épp egy motoros dzsekit mértem magamhoz, amikor szólt a hang, hogy ugyan kitűnő választás, de jobban illene hozzám egy női darab. Amikor megfordultam, észrevettem, hogy Bandi az, az ezer éve nem látott barátom. Nagyon megörültünk egymásnak, és legalább 2 órán keresztül beszélgettünk az üzletben. Kiderült, hogy a hagyományőrzéssel nem sokkal utánam ő is felhagyott, a zenei ízlése neki is a régi, de valamelyest ő is nyitott hozzám hasonlóan más műfajok felé, de a motorozás az még mindig a legjobb közös nevezőnk. Mivel férfi, és talán valamivel jobban ért ezekhez a dolgokhoz, így felajánlotta a segítségét, amit el is fogadtam, így segített nekem motoros dzsekit keresni. Elég hamar találtunk is egy kiváló SIXGEAR BANDIT dzsekit, pontosan ugyanolyat, amilyen neki is volt. Testalkatában nagyon hasonlít a páromra, így biztos voltam benne, hogy jól fog állni az ünnepeltnek is. Azért egy kicsit hezitáltam, mert rengeteg választási lehetőség volt motoros dzsekiket illetően, de Bandi hamar lenyugtatott, hogy keresve sem találnék jobbat. Elgondolkodtam azon, hogy valami apró ajándéktárgyat még a dzseki mellé csapok, mert elég kedvező áron sikerült hozzájutnom, de aztán meggyőzött az újonnan felbukkant régi ismerősöm, hogy nem feltétlenül muszáj mindig vagyonokat költenem mindenkire, magamat leszámítva, ha egyszer kedvező áron is könnyedén hozzájuthatok a legmegfelelőbb holmikhoz.

Így hát beadtam a derekamat és már nagyon vártam, hogy eljöjjön a nagy nap, hogy az ajándéknak vásárolt gyönyörű dzsekit átadhassam a páromnak. A sejtéseim nem csaltak, valóban nagyon tetszett neki a motoros dzseki. Kicsit aggódom is, hogy most már egy lépést sem tesz nélküle.