Nálunk a faluban nem úgy működik, mint Budapesten. Kissé közhelyesnek hangozhat a mondat, de higgyék el, így van. De hogy mire gondolok pontosan?

Itt az élet nem valami élménydús, javarészt nem történik semmi, ami említésre méltó lenne. Pontosan ezért, ha van egy esemény, mint például nálunk a falunap, akkor már jó idővel előtte felbolydul az egész lakosság és mindenki hetekig készül. A lányok már szinte az őrület határáig mennek, mikor azon gyötrődnek, hogyan csinosítsák ki magukat az eseményre, pedig ugyan azok az emberek látják őket ekkor is, mint minden nap, de ettől még ez nekik nagyon fontos.

Mi férfiak nem csinálunk ebből ekkora ügyet, mi főleg a mulatáshoz elengedhetetlen alkoholmennyiség beszerzésével vagyunk főleg elfoglalva. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az igazán fontos helyzetekben, mikor szükség van a férfi jelenlétre, ne tudnánk helytállni.

Egy ékes példa, hogy az egyik alkalommal, mikor a falunapra készültünk, történt egy kis malőr. A színpad már 90 %-ban készen volt, amikor is egyszer csak nagy kiabálásra lettünk figyelmesek. Az egyik acél tartó egyik pillanatról a másikra megadta magát, és a színpad elkezdett összedőlni. Szerencsére senkinek nem esett baja, de úgy tűnt, hogy az építő személyzet nem igazán állt a helyzet magaslatán, nem tudták mitévők legyenek. Már majdnem egy órája tanakodtak, hogyan kellene a helyzetet megoldani, amikor is megérkezett Józsi bá’, a falu szakija. Jól ismert, cigarettától rekedt hangján megszólalt: „na, majd én meghegesztem aztat ti tejfelesszájúak!”

Az építő brigád kicsit meglepődött, mi természetesen tudtuk, hogy az öreg seperc alatt rendbe teszi a tartót, ez nem is lehetett vitás. Perceken belül megérkezett a hegesztő, de kiderült, hogy nincsen gáz hozzá. Vidéken nem olyan könnyű hozzájutni ilyen dolgokhoz, de nem volt vész, mert a Karcsi, aki maga is sokat hegeszt, tudott egy olyan gáztelepet, ahonnan még aznap kiszállítják a gázpalackot, ha szükség van rá. Gyorsan fel is hívták, bár közben még kialakult egy kisebb fajta vita, hogy milyen gázzal történjen a hegesztés, de végül corgon palackot rendeltek, mert a többség azt állította, az jobb minőségű. Én nem értek hozzá, de ha az öregek azt mondták, az biztosan úgy is van. Hamar meg is érkezett a palack, és meg is kezdődött a munka. Olyan profi módon hegesztette meg Józsi bá’ a tartóvasat, hogy az építők el voltak ájulva. Így fennakadás nélkül mehetett már a délutáni koncert is és nem volt egy percnyi csúszás sem, minden jó volt, ahogyan annak lennie kell.

Már alig várjuk a jövő évet, amikor ismét megrendezésre kerül az esemény. És bár mindig történik valami, hol hegeszteni kell, hol túlságosan leitatják a fellépőt, de olyan is volt, hogy akkora volt a sár, hogy a komplett építő és fellépő brigádot itt kellett szállásolni, mert nem tudtak a kocsikkal kiállni, de úgy jó az egész, ahogy van, hiszen ettől válik emlékezetessé. Így mindenki tudja, hogy ha szóba kerül, hogy éppen melyik eseményről van szó, mert van mihez kötni. Az idei például az a falunap marad, amikor a mindenes Jóska hegesztette össze a színpadot. Nem, mint ha az öreg nem lenne így is hírhedt a környéken, de így már végképp beírta magát a történelembe, a története szájról szájra fog terjedni, és legendává válik, ahogyan a szaktudásával megmentette a falunapot!