Palival, a legjobb barátommal középiskolás korunk óta benne vagyunk egy hagyományőrző csoportban. Bár a szülőfalunkból az érettségi után kollégiumba költöztünk, azután pedig, albérletbe, de a falunapokra mindig elmegyünk a csoporttal, bemutatót tartani, meg persze találkozni a régi ismerősökkel, barátokkal, átélni a hagyomány összetartó erejét, a régi családias közegben.
Nem volt ez másképp most sem; a bemutató után elvegyültünk a vásári forgatagban, összeszedtük a régi barátokat, és leültünk enni János bácsinál, tudtuk ugyanis, hogy ő készíti a legjobb gulyást az egész faluban. Beszélgetés közben aztán a mai fiatalokra terelődött a szó, hogy nem érdeklődnek a régi hagyományok iránt, csak az elektromos kütyük érdeklik őket.
Sajnos a többségre valóban ez igaz, már a társasjátékok sem olyan népszerűek, mint a mi gyerekkorunkban. Pedig sokkal szélesebb skála áll előttük ilyen téren is, mint ami anno nekünk megadatott. A mi gyerekkorunkban nem voltak oktató játékok, szigorú pedagógusok voltak és elvárások, a tananyagot meg kellett tanulni és kész.
Ma azonban akár játszva tanulhatnak. Nem olyan rég, amikor kutatást végeztem az interneten ebben a témában, nagyon klassz játék webshopra bukkantam, ahol a „társasjátékok” fül alatt voltak kimondottan „oktató játékok”, rengeteg féle! Ami például azonnal megtetszett, az egy Mátyás királyos társasjáték volt, 10 éven felüli gyerekeknek, amivel játék közben könnyen megtanulhatják, megérthetik a korabeli jobbágyi rendszert például. Volt matek fejlesztő társasjáték, rögtön eszembe jutott róla, hogy én mennyire utáltam a matekot, az első pillanattól kezdve, és hogy egy ilyen játék talán enyhített volna a dolgon. Voltak társasok egészen kicsiknek: első színek, első betűk, első számok. Voltak ismeretterjesztő oktató játékok környezetismeret, világtörténelem témában, ezeket is nagyon hasznosnak találtam, hiszen az utóbbi tantárgy például elég száraz tud lenni esetenként és egy ilyen játék ezen sokat segíthet. Vagy volt Magyarországot bemutató társas, ez azért fontos szerintem, mert sokszor a égyerekeket csak annyit tudnak hazánkról, hogy mik a megyék és megyeszékhelyek, pedig ennél sokkal többet ad nekik ez a kis ország – talán eléjük tárul néhány izgalmas részlet ezen a játékon keresztül. És volt hasonló kaliberű játék, csak Európával.
Nyelvoktató, KRESZ társasjáték, szóalkotó… A lehetőségek tárhaza kifogyhatatlannak tűnt. Öröm volt látni, hogy napjainkban is van erre igény, és hogy néhány játéknál éppen készlethiány állt fenn – ez ugyanis azt jelenti, hogy sokan megvásárolták.
Nagyon szimpatikus volt, hogy a társasjátékokon fülön belül külön csoportban voltak ezek a játékok, nagy segítség ez a szülőknek, akik tudatosan ilyeneket keresnek a gyerkőcnek, kedvcsinálásnak vagy éppen segítségnek, enyhíteni az ellenszenvét egy-egy tantárgy iránt.