A hagyományőrző nyár után három hónapot szántam az angolra, és megérte

Júliusban nálunk minden az aratófelvonulásról szól. A tájház udvarán ilyenkor három asztalon áll a rendbe hozott szerszám, a fal mellett a kaszák, a kamrában a régi kékfestő kötények, amiket két asszony minden évben átnéz és megfoltoz.

Idén a szekérrel volt a legtöbb baj. A kerékagy megrepedt, és nem találtunk hozzá embert két megyében sem, aki még ért ehhez. Végül egy nyolcvan fölötti bácsi mutatta meg, hogyan kell felmelegíteni és visszahúzni a vasalást, mi pedig hárman álltunk körülötte és fényképeztük minden mozdulatát, mert tudtuk, hogy ezt egyszer látjuk.

A felvonulás után két héttel jött a szokásos üresség. A jelmezek visszakerültek a ládákba, a szekér bement a színbe, és hirtelen nem volt semmi, amit szervezni kellett volna. Ilyenkor szoktam végre elolvasni azokat a dolgokat is, amikre egész évben nem jut idő. Az utóbbi években egyre inkább azt érzem, hogy ez a néhány augusztusi hét az egyetlen, amikor nem valaki mást szervezek, hanem magamra is jut egy kis figyelem.

Idén azonban valami mást is kezdtem az augusztussal.

Régóta tudtam, hogy egy tájházas pályázatnál az angoltudásom lenne a leggyengébb pont, ezért végül a Hollywood Nyelvstúdiók kínálatát néztem meg alaposabban. Beírtam a keresőbe, hogy intenziv angol nyelvtanfolyam, és így akadtam rá az intenzív képzéseiket bemutató oldalukra.

Náluk négy ilyen csomag van, mindegyik három hónapos és egyéni. A legkisebb 90 órás, ez havi 30 órát jelent, a következő 120 órás, azaz havi 40, a harmadik 150 órás, tehát havi 50, a legnagyobb pedig 180 órás, vagyis havi 60 óra. Az árak a nyári hónapokra 30 százalékos kedvezménnyel szerepeltek. vagyis ez a kedvezmény kifejezetten a nyári időszakra szólt, ezért is örültem, hogy pont akkor tévedtem az oldalra.

Mindegyik csomaghoz jár 90 napra egy ingyenes online oktatófelület is, ahol otthon lehet gyakorolni a stúdiós órák mellé. Nekem ez esténként jött jól, amikor már nem indultam volna el sehova, viszont még nem akartam lefeküdni. Az első hetekben szinte minden este megnyitottam, később inkább csak néhány naponta, de jó volt tudni, hogy ott van.

Amit fontos volt előre tisztázni magamban: ez nem otthonról végezhető képzés. Az óraszámot a Hollywood Nyelvstúdiók valamelyik termében kell letölteni, tehát tényleg be kell menni. Aki egy ilyen intenzív angol nyelvtanfolyam mellett dönt, annak három hónapra át kell rendeznie az életét, és a nyelvtanulást előre kell vennie a többi dolog elé. Nálam ez pont azért működött, mert ősszel nálunk semmilyen rendezvény nincs.

A hagyományőrzésben egyébként ugyanezt a leckét kaptam meg a szekeres bácsitól. Ő is azt mondta, hogy a vasalás visszahúzásához nem elég egyszer megnézni, hanem harmincszor kell megcsinálni, mielőtt az ember magától is tudja. Nálunk a néptáncosok is így vannak vele: aki heti egyszer jár, az évek alatt sem lesz jó, aki viszont három hónapig minden nap gyakorol egy lépéssort, az utána már nem felejti el.

A régi mesterségeknél éppen ezért vész el annyi tudás. Nem azért, mert nincs leírva, hanem mert nincs, aki elég sűrűn csinálja ahhoz, hogy a keze is megjegyezze. Mi a tájházban ezért próbálunk minden évben legalább egy fiatalt odaállítani a kaszakalapáláshoz, még akkor is, ha elsőre elgörbíti az élt.

A nyelvvel is így voltam. Az első két hétben minden mondat után megálltam gondolkodni, a hatodik héten viszont már azon kaptam magam, hogy ki merem javítani, amit előtte rosszul mondtam. Ha valakit érdekel, itt nézhető meg, mit takar náluk az intenziv angol nyelvtanfolyam felépítése.

Jövő nyáron megint a szekér mellett fogok állni, és megint a kaszákat fogjuk sorba rakni az udvaron. Csak most már azt is meg tudom mondani egy külföldi vendégnek, miért kékfestő az a kötény, és honnan való az a minta rajta. A Hollywood Nyelvstúdiók három hónapja után ez lett a legnagyobb nyereségem, nem a papír, hanem az, hogy nem kell hallgatnom, amikor kérdeznek.